2014 - Szívbemarkoó
1. Nincsen fűtés
Nincsen fűtés
Bármi volt, rég elrohant
A szellemem egyedül, és
Senki se mondja, hogy szép vagy
Ha mondta is, csak
Az ajtó nyitódása
Közben még elharapta
Zavartan félrekapta
A szemét, a szemét, a szemét, azt figyelem rég
Hogy titokban örül, vagy titokban hiszi-e még
Nincs megoldás
Zavartan arrébb lököm
Utolsó kenyérmorzsák
Perceit nem számolom
És majd vízkeresztre
Begyógyul minden sebe
S majd elmerenghet
Azon, hogy engem szeretett-e
A szemét, a szemét, a szemét, azt figyelem rég
Hogy titokban örül, vagy titokban hiszi-e még
Ha sajnálom, a sajnálatba belefér
A készenléti ciánkapszula közé
Ne tudd meg, hogy honnan tudom
A képletét is fejből mondom
A végjátékból az ismeretlenbe
Sötét helyre ugorva
Beleugorva
A szemét, a szemét, a szemét, azt figyelem rég
Hogy titokban örül, vagy titokban hiszi-e még
Ye ye - ye ye
Ye ye - ye ye
Ye ye - ye ye
Ye ye - ye ye
Ye ye
2. Amszterdam
írta: Kerekes Sugárka, Újszászi Diána
Nem tudtam aludni Amszterdam felett
Amitől vihar lett, fogtad a kezem
Házak falára írtam, piros
Mint a szemem másnap, hajnalban sok
Fontos van
Az esőben ázva fülembe nevet
Ordítva suttog, néha kedveset
Amitől megáll a szív és a zöld
Amit kezében tart és sodor a Föld
Velünk van
Van-e kulcs a helyhez - itt mindent lehet
Kis helyeken elfér - itt mindened
Átmeneti feeling - átölel a csend
Holnaptól józan és kimért leszek
Mint az istenek
Átmenetet képzek az egészben
Nem tudni, még milyen szerepben
Elég az hozzá, ha megszeretem
Vagy úgyis mindegy, mert megkeresem
Kezét a sötétben
Van-e még az esőből, édes Istenem
Adja-e a ritmust, ami odabenn
Megtart a magasban, ha egyedül leszek
Megmarad-e bennem, vagy eszköztelen
Fűrészpor-báb leszek
Van-e kulcs a helyhez - Itt mindent lehet
Kis helyeken elfér - Itt mindened
Átmeneti feeling - Átölel a csend
Holnaptól józan és kimért leszek
Mint az istenek
Mint az istenek
Mint az istenek
Szeretnék élni és éhesen
Mint akkor, ázni az esőben
Öt fokban éjjel, kockaköveken
Mindegy, hogy rosszul, de ő van velem
És én teljesen
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
3. Nagylátószög (A szívem, a szívem)
Az úgy kezdődött, hogy még minden új volt és tiszta, vasalt ruhák
Illata szállt a késő nyári őszbe, a metró ütemre járt
A test precízen működött, mégis nagyot lökött valami ott a szívben
Próbáltam megnézni, mit írnak bele a természeti erők nekem
Már nagyjából élek, nézd meg, mit tudok, elengedett kézzel megy
Egy kicsit látszódik még a mélyedés, egy picit őrültem meg
A kérdés többé már nem csak kérdés, a válasz régen kész van
Már nem szokatlan és a kezem se remeg, ha a szíved egyet kattan
Ha behunyom a szemem és azt álmodom, ami van
Biztos nem lesz bajom
Repülő kell az égre - kutyákkal rajzolok
Ha kinyújtom a kezem és szorítom, ami még van
Biztos nem múlik el
Homokot szór a térre
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
A szívem, a szívem, a szívem
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
Ez egy szinuszgörbe és nézd meg, ott a csúcs, ami azt jelképezi
Hogy a sok élmény miatt az agyad túlpörög, és olyankor elképzeli
Hogy virágos réteken, tengerparti fák alatt egy fényképen
Működésképtelen, szertefoszló vágy közeledik félénken
Ha behunyom a szemem és azt álmodom, ami van
Biztos nem lesz bajom
Repülő kell az égre - kutyákkal rajzolok
Ha kinyújtom a kezem és szorítom, ami még van
Biztos nem múlik el
Homokot szór a térre
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
A szívem, a szívem, a szívem
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
És azt várom, hogy egy picit összeragaszt
A buborékból a szappan, ami marad
És ahogy száll, egyedül jár
Az úton bevár, végül megáll
A szívem, a szívem, a szívem
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
A szívem, a szívem, a szívem
Virágokat sodor a szívem, a szívem, a szívem
A szívem
4. Csak a nyoma
Csak a tej volt, ami nyomott hagyott
Átlátszóság van a pohárban s tenálad
Tíz perce se volt, hogy elmentél
Itt vagy még, az ágyam egy ráncában nézhetlek én
Ott van a nyáresti langyos
Szellő, a diszókba' pergő
Ritmusra simítja az arcom
Kár, hogy alig érzem, annyira be vagyok
Próbáltam máshol, hiába
Vagy lenni, de legalább ennyi
De túl gyenge vagy, nagy a túlerő
S minden, ami hozzád fűz és lekötözött
Értékek hullanak a sárba
Piszkos lett a legújabb ruhám, de már csak
Nélkülünk múlik a vasárnap
Irigylem a mások villanyát az ablakokban
Ott van már vele az összes
Biztos és győzelmes erő
Közben nekem semmim sincsen
Kár, hogy olyan gyorsan elmúlik a minden
Próbáltam máshol, hiába
Vagy lenni, de legalább ennyi
De túl gyenge, vagy nagy a túlerő
S minden, ami hozzád fűz és lekötözött
Boldognak lenni egy állapot
Vadállatoknak hajt
Fényre sötétedő üvegkalitkában tart
És nem mondod, hogy másképp lenne
Ott van a nyáresti langyos
Szellő, a diszókba' pergő
Ritmusra simítja az arcom
Kár, hogy alig érzem, annyira be vagyok
Próbáltam máshol, hiába
Vagy lenni, de legalább ennyi
De túl gyenge, vagy nagy a túlerő
S minden, ami hozzád fűz és lekötözött
5. Utóbbi időben
Az utóbbi időben
Múlt idő az idő
És egyre jobban hízik
A jég hátán megél
Ha belegondolok így
Ha így gondolsz bele
A szörny, aki bennem él
Egyre jobban fél
Ó, de belém bújt már rég
A vénáimban a véremmel zenél
Ó, a zárt ajtók mögött
Dráma zajlik hét és nyolc között
Ha telefonálni bírsz
Érzelmet remélsz
Ha kibírod nélküle
Szívtelen lettél
A szabálytalan ritmus
A mellkasodból jön
És mit képzelsz magadról
Hogy élni szeretnél
Ó, de belém bújt már rég
A vénáimmal, a véremmel zenél
Ó, a zárt ajtók mögött
Dráma zajlik hét és nyolc között
De hagyj nekem valamit, énrám
Ha elmész, csak ténfergek bénán
Egy pohár vizet se tudnék megengedni
A kés sem lesz magától éles
Te vagy az egyedül édes
A lelkem kiszáradt kút a sós sivatagban
Az éjjel, ha nincs semmi fényjel
Az irányt sem érzem én...
Ó, de belém bújt már rég (Belém bújt már rég)
A vénáimmal, a véremmel zenél
Ó, a zárt ajtók mögött (Zárt ajtók mögött)
Dráma zajlik hét és nyolc között
Ó, de belém bújt már rég (Belém bújt már rég)
A vénáimmal, a véremmel zenél
Ó, a zárt ajtók mögött (Zárt ajtók mögött)
Dráma zajlik hét és nyolc között
6. Éjszakánként
írta: Kerekes Sugárka, Újszászi Diána
Éjszakánként repül a vár felett
Bámul az ég, nyitva van a szemem
Nincs senki rég, mégis átölelem
Minden enyém, amit csak képzelek
És mint az égre dobott csonka bolygók
Aszfaltcsíkon kóborló taxik
Fákból jövő összes sóhaj
Alagútban rekedt szén-monoxid
Azt akarom, hogy lámpával várj a végén
A sötétben állj és világíts minden percnél
De ezt nem egyszer és nem kétszer kértem
Ha visszajöttél és kiengedsz innen
Isten fülébe suttogom, az összes almát a kígyónak meghagyom
Isten fülébe suttogom, az összes...
Éj után éj, újra nélküled
Szépen remélj, ha hinni nem lehet
Álmodj, hogy élj, nappal is jól jön ez
Ha sírsz is, kezét arcodon megérzed
Magát riszáló kóbor remény
Magányba fulladt sok bátor este
Bizonytalanság végén a fény
Pesti látkép, jól kifestve
Azt akarom, hogy lámpával várj a végén
A sötétben állj és világíts minden percnél
De ezt nem egyszer és nem kétszer kértem
Ha visszajöttél és kiengedsz innen
Isten fülébe suttogom, az összes almát a kígyónak meghagyom
Isten fülébe suttogom, az összes almát a kígyónak meghagyom
Isten fülébe suttogom, az összes kígyót, mindet meghagyom
Mert ez a fájdalom majd újra elmar
És fogcsikorgatva hívom fel majd
A képzeletbeli büdös nagy semmit
Hogy elringatson, de csak egy percnyit
Hogy legalább picit jól érzem magam
Ha már úgysem lehet, legyek boldogan
Azzal, akivel nem kéne lenni
Tessék, helyette egy büdös nagy semmi...
7. Automatikusan
Automatikusan benyomom a gombot
Sármos félistenek vonulnak előttem
Megjelennek...
Hagyjad, úgyis tudom, mákos tészta rizzsel
Én ezzel lázadozom, hogy nem kelek fel
Csak ha érdekel...
A háború ilyen, hogy vannak vesztesek
Ha könnyeim nyelem, az nem számít
Hogy hallottál rólam és láttad is a nevem
Amíg el nem kísérsz az utcáig
Robotokkal lakom
A házban egy ablakon
Fülemre szólamot
Gépesített galambot
Erősen fogad a kulcsot, mormolj varázsigét
Közben meg nyomd a gombot, szorítsad más kezét
Hogy le ne csússz, az egész
Társadalom szurkol, ahol már mérik is
Álmatag fiatalok, vár az ingyen ebéd...
Liftajtó nyílik szét
Hogy elvigyen téged és ne kelljen félned
Magányod tágas csarnoka véd
Adj neki nevet, a sarokban helyet
Bekucol néhány borzas veréb
Robotokkal lakom
A házban egy ablakon
Fülemre szólamot
Gépesített galambot
És azt hiszed, hogy rossz lesz, de jó lesz
Ha az újságot is kiolvastad
Megcsinálom majd neked a szódát
És felhangosítom a rádiót
Elvigyen téged egy távoli múltba
S be voltál rúgva, hogy érezzél újra
De legalább éltél, kicsit reméltél
S legalább féltél volna már...
A háború ilyen, hogy vannak vesztesek
Ha könnyeim nyelem, az nem számít
Hogy hallottál rólam és láttad is a nevem
Amíg el nem kísérsz az utcáig
Robotokkal lakom
A házban egy ablakon
Fülemre szólamot
Gépesített galambot
8. Majd te
írta: Kerekes Sugárka, Újszászi Diána
Várni, hogy ami kellene, azt lássam
Elmúlni sose fog mással
És holnap várja azt, hogy szálljon a gép
Felszálljon a gépe
Én mondtam, így nem ér majd földre a lábam
Kérded, hogy honnan, de láttam
És róla írtam azt a sort, vele halnék
Úgy vele halnék
És húsz fölött mindannyian
Cigi a szájban, az A-oldalon
És jéggel iszom, és úgy dúdolom
Nyughatatlanságunkban a dalt
S harminc fölött mindannyian
Cigi a szájban, a B-oldalon
És jég nélkül iszom, és úgy dúdolom
Nyughatatlanságunkban a dalt
És valld be, hogy akkor még te sem tudtad
Hogy térkép nélkül messzebb jutva
Megtalálod őt a sokadik körnél
És várja, hogy jöjjél
Én mondtam, hogy miattad erről lemondtam
De mások már tudták régóta
Hogy mi van a csendben, és hogy mi van a szemekben
Csak nem jut eszembe
És harminc fölött, bízva abban
Hogy nem akar mást a magasba emelni
Csak engem akar ott tartani
Hogy mélyen a szemébe nézve megmarad
Ha elvesznék, az sablonos lenne
És elindulnék fel, vissza Pestre
És elképzelem, hogy örülsz-e nekem
Ha vizes ruhába' fekszem melléd majd
A hidakon a hajnal túl hirtelen
Kezemben életem, csak lóbálom, hogy ne legyek egyedül
Vadászó, veszélyes állatként az eget kémlelem én
De ha szeretek, tudom, ha szeretek, tudom, ha szeretek
És harminc fölött, bízva abban
Hogy nem akar mást a magasba emelni
Csak engem akar ott tartani
Hogy mélyen a szemébe nézve megmarad
9. Mondtam már
Mondtam már azt, hogy ne tedd ezt velem
De nem figyelsz, csak eltűnsz hirtelen
A kertedben, hol a folyó csillogó
És a világban, itt, de én máshol lakom
Mint élét a kés
Mint kenyér gyermekét
A morzsát, az asztal részeként
Az ősz az avar illatát
A csend a szerelmes szavát
Mint hosszú, esős hét után az első napos délután
Lazán dobom a szandált a gumicselló mellé
Úgy várom
Úgy várom
Úgy várom
Én mondtam már azt, inkább tartok veled
De attól tartok, ezt nem mindig lehet
A kertedben zöld és mindig süt a nap
A gáton túl meg barátok hajóznak
Mondtam már azt, hogy ne tedd ezt velem
De nem figyelsz, csak eltűnsz hirtelen
A kertedben, hol a folyó csillogó
És a világban, itt, de én máshol lakom
Mint élét a kés
Mint kenyér gyermekét
A morzsát, az asztal részeként
Az ősz az avar illatát
A csend a szerelmes szavát
Mint hosszú, esős hét után az első napos délután
Lazán dobom a szandált a gumicselló mellé
Úgy várom
Úgy várom
Úgy várom
Ú...
Mint élét a kés
Mint kenyér gyermekét
A morzsát, az asztal részeként
Az ősz az avar illatát
A csend a szerelmes szavát
Mint hosszú, esős hét után az első napos délután
Lazán dobom a szandált a gumicselló mellé
Úgy várom
Úgy várom
Úgy várom
Ú... úgy várom
10. Nem gondolsz semmit
Ezt most már én is tudom, hogy csak én ger-
jesztem magamnak, mintha egy sebet vakarna
Egy nyughatatlan kéz belül
Minden csak ne halljam, csak ne halljam
Csak az agyam legyen tele
Zümmögéssel, mint a szesz, boríts el
Borítson, a világ várhat
Ha nem kellek, ne kelljek másnak
Mit gondolsz, milyen
Amikor állok előtted, s nem mondom
Azt, hogy kérlek, hogy úgy kérlek,
Hogy úgy kérlek, hogy úgy kérhessek
Mit gondolsz, milyen
Mikor állok előtted, s nem mondom
Azt, hogy kérlek, hogy úgy kérlek
Hogy úgy kérlek, hogy úgy kérhessek
Nem gondolsz semmit, a világ vár, nem érdekel
Nem gondolsz semmit, a világ vár, nem érdekel
Nem gondolsz semmit, a világ
Nem gondolsz semmit, a világ vár
És közben azt is tudom, hogy ez most már
Személyfüggetlen, hogy erről semmit nem tehetsz, róla
Ez pusztán véletlen, kilátott, szóra sem érdemes
Mert ez csak bennem létezik
És hogyha bennem létezik
Akkor meg hogy nem érzed, azt érezned kell
Ha én is érzem, te is érzed
Hogy a működésemmel zavart keltek az éterben
Aztán meg én vagyok zavarban
Ne is lássak, ne is halljak
Mindegy, csak ne halljam itt meg
Hogy a gondolatok, ha meggondolod magad
Akkor hagyjalak békén és mondd akkor azt
És mondd akkor azt, hogy hagyjalak békén
Nem gondolsz semmit, a világ vár, nem érdekel
Nem gondolsz semmit, a világ vár, nem érdekel
Nem gondolsz semmit, a világ
Nem gondolsz semmit, a világ
Nem érdekel, nem érdekel
A világ már nem érdekel
Nem érdekel, nem érdekel
Nem gondolsz semmit, a világ vár, nem érdekel
Nem gondolsz semmit, a világ vár, nem érdekel
Nem gondolsz semmit, a világ
Nem gondolsz semmit, a világ
Nem érdekel, nem érdekel
A világ már nem érdekel
Nem érdekel, nem érdekel
11. Ördögfiók
Tisztán nyomod, mi másnak túl tömény
Kigyúrt ördögök futnak a lelkedért
Ezen a bolygón vagy, itt senki se szeret
Nincsen ősöd és nincsen istened
Papírpohárból iszod az életet
Hogy el tudjad dobni majd, amikor vége lesz
Ne örülj túl korán, hogy ennyivel megúszod
Mert úgy kell tenni majd, mintha nem lenne rossz napod
Csak ez maradt, mi önmagaddá tesz
A szex, a kávé, zene és a stressz
Találj ki majd valamit, hogy ne legyen olcsó
Vigyél bele érzelmet, hogy ne legyen pornó
Találj ki majd valamit, hogy ne legyen olcsó
Vigyél bele érzelmet, hogy ne legyen pornó
Találj ki majd valamit, hogy ne legyen olcsó
Vigyél bele érzelmet, hogy ne legyen pornó
Találj ki majd valamit, hogy ne legyen olcsó
Vigyél bele érzelmet, hogy ne legyen pornó
12. Most ne beszélj
Hiába mondod azt, hogy jól vagy
És minden rendben, nagyon kúl
Mi megtörténhetett, azon túl vagy
Az összes titkod elvadult
S befogni őket már túl késő
Parázna lettél és túl vén
Szégyelld magad, hogy bátor voltál
Bár ki tudja, hogy mi lehettél
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Cigit tartó kezedre bámulsz
Ez a kis bűn talán felvidít
A részletekben ördög táncol
És élvezed, hogy elzsongít
Hogyha érzi, úgysem érti
Akiért a harang szól
S talán túléled a végét
S csak magadra haragszol
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Bármit kértem, hagyd rám
Bármit hordtam, nagy rám
Ha akkor nem hallgattál
Lehullott már rólam minden
Nincsen több határ...
Csak most ne beszélj, ne beszélj
Ne beszélj, ne beszélj
Ne beszélj, ne beszélj
Ne beszélj, ne beszélj
2014 - Amszterdam (single)
1. Amszterdam
írta: Kerekes Sugárka, Újszászi Diána
Nem tudtam aludni Amszterdam felett
Amitől vihar lett, fogtad a kezem
Házak falára írtam, piros
Mint a szemem másnap, hajnalban sok
Fontos van
Az esőben ázva fülembe nevet
Ordítva suttog, néha kedveset
Amitől megáll a szív és a zöld
Amit kezében tart és sodor a Föld
Velünk van
Van-e kulcs a helyhez - itt mindent lehet
Kis helyeken elfér - itt mindened
Átmeneti feeling - átölel a csend
Holnaptól józan és kimért leszek
Mint az istenek
Van-e még az esőből, édes Istenem
Adja-e a ritmust, ami odabenn
Megtart a magasban, ha egyedül leszek
Megmarad-e bennem, vagy eszköztelen
Fűrészpor-báb leszek
Van-e kulcs a helyhez - Itt mindent lehet
Kis helyeken elfér - Itt mindened
Átmeneti feeling - Átölel a csend
Holnaptól józan és kimért leszek
Mint az istenek
Mint az istenek
Mint az istenek
Szeretnék élni és éhesen
Mint akkor, ázni az esőben
Öt fokban éjjel, kockaköveken
Mindegy, hogy rosszul, de ő van velem
És én teljesen
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
Mindegy, hogy hol van velem
2013 - Nagylátószög (single)
1. Nagylátószög
Az úgy kezdődött, hogy még minden új volt és tiszta, vasalt ruhák
Illata szállt a késő nyári őszbe, a metró ütemre járt
A test precízen működött, mégis nagyott lökött valami ott a szívben
Próbáltam megnézni, mit írnak bele a természeti erők nekem
Már nagyjából élek, nézd meg, mit tudok, elengedett kézzel megy
Egy kicsit látszódik még a mélyedés, egy kicsit őrültem meg
A kérdés többé már nem csak kérdés, a válasz régen kész van
Már nem szokatlan és a kezem se remeg, ha a szíved egyet kattan
Ha behunyom a szemem és azt álmodom, ami van
Biztos nem lesz bajom
Repülő kell az égre - kutyákkal rajzolok
Ha kinyitom a kezem és szorítom, ami még van
Bizos nem múlik el
Homokot szór a térre, virágokat sodor
A szívem, a szívem, a szívem...
Ez egy szinuszgörbe és nézd meg, ott a csúcs, ami azt jelképezi
Hogy a sok élmény miatt az agyad túlpörög és olyankor elképzeli
Hogy virágos réteken, tengerparti fák alatt egy fényképen
Működésképtelen, szertefoszló vágy közeledik félénken
És azt várom, hogy egy kicsit összeragaszt
A buborékból a szappan, ami marad
És ahogy száll, egyedül jár
Az úton bevár és végül megáll
2010 - A38 - Lemezbemutató koncert 2010
1. Ajóédesanyja
Feltörtem, mint a forrásvíz
A Hajdú Peti és az Anita hív
Hogy ugye megfelel, hogyha pénteken leszek a tévébe'?
Mondtam gyerekek, hogy megkaptok
Bár aznap este van már programom
A Göndör Istivel golfoztunk volna végre
Bár én azt könnyen lemondhatom
Mert olajból alapoztam meg a vagyonom
És azóta nem mer senki se hozzám érni
Csak a széplányok, meg a szépfiúk
Címlapra kerültök, megbeszéljük
És nem is fog nektek sokba kerülni
Az adóhatóságnak a jóédesanyja
Az ORFK-nak a jóédesanyja
A független ügyészségnek a jóédesanyja
Az adóhatóságnak a jóédesanyja
Most ott van főnöknek a Kis Pirike
A férjével együtt jártunk még gimibe
Amíg ő ott van, az APEH nem fog szórakozni
Az államtitkárt is jól ismeri
Együtt megyünk holnap vacsorázni
A Népszabadságos médiahajóra
Hé kis zsarukám, te hová mész
Meghalsz, köcsög, hogyha hozzá mérsz
A főkapitányodat hívom is fel mindjárt
Milyen parancs, és elfogatás?
A gyanú árnyéka se vetülhet rám
Vagy a barátaim majd tisztázni fognak inkább
Csak az adóhatóságnak a jóédesanyja
Csak az ORFK-nak a jóédesanyja
Csak a független ügyészségnek a jóédesanyja
A tüntetőknek ott van a jóédesanyja
2. Szalmabála
Egy út van, az is egy irányba
Minden ember szalmabála
Lefeküdne, későn kelne
Kibékülne, megsértődne
Szét vagy esve, látom rajtad
Ezt még idd meg, itt ne hagyjad
Tócsákban áll a pohár alja
A szívemből jön a tócsába
Fogadjunk, én megmondtam volna jó előre, ha hagyják
Én hagyom őket, de úgyis mindegy, dolgozzanak a hangyák
Adjon Isten, vigyen ördög
Szerda után lesz csütörtök
Ha belehalok, későn szólnak
Ha belehaltam, megsiratnak
Rágyújtok egy néma szóra
A torkomban szorítóra
Még mellreszívom utoljára
Aztán menjen a dolgára
Kitépném az összes drótot a szívemből, ha hagynák
Aki nem lépett egyszerre, meggyógyítják mindjárt
3. Metró
Nejlonzoknira húzott lábbal közlekedni a kisszobában
És hátradőlni, mint egy vasárnap délelőtt
Melegen gondolni rá hideg fejjel, tetterősnek látszani, hogy kelj fel
És pisztoly csövével nyomni a kapucsengőt
És majd beledöglök, érted?
Fejszével jöttem érted
Lila foltok a térden
Házmester délelőtt
Kóstold meg még, hogy nem túl sótlan, kavargasd meg, hogy ne forróan
Boruljon rád, hogy ha az ég is rád borul
Minden este egy újabb fejsze, idézőjelbe téve és persze
Hogy nem használom, csak ha igazán rászorulsz
És majd beledöglök, érted?
Fejszével jöttem érted
Lila foltok a térden
Házmester délelőtt
Look out!
Metró... let's go... húsz perc és ott vagy a ház előtt
Kétség... szépség... egy pisztoly csövével nyomja a kapucsengőt
4. Bojtosúszós őslényekkel
Bojtosúszós őslényekkel homokoztunk egy pesti bányatóban
Néhányukkal elmentünk volna, ha egy merci kulcsot 'úgy' pörgettek volna
Édesanyánk karfiolt ránt, nincsen tejföl, megállunk a háznál
Meglesik a szomszédok, hogy mit csináltunk tegnap ott a gátnál
Helyi őslényekkel úsztunk a tóban,
Póráz nem volt rajtuk, csak mutatóba’
Helyi őslényekkel fürödtünk együtt
Anyukám kérdezi, hogy védekeztünk-e
Államtitkár férjünk lesz, csak előtte még szórakozzunk egyet
Kipörgetjük egymást a körhintán, aztán eszünk egy kis meggyet
Megfürdünk a meleg porban és elhagyjuk az egyik pár szandálunk
Részegekkel barátkozunk és esténként a csillagokra szállunk
Helyi őslények, mi van a tévében?
Hogyha meccs megy, akkor elnézést kérek
Finom főzelék a gáztűzhelyen
Backstreet Boys van a posztereken
5. Diszkréten élvezz!
Diszkréten élvezz, ahogy a nagyfater szokta
mikor húsz liter benzint tolt a kockaladába
Lesz hely még hátul, oda még páran elfértek
és a csomagoknak is lesz még hely, mert oda még elvisznek
Tíz kiló krumplit, és egy fél disznót talán
Akinek pisilni támad kedve az szóljon majd Tatán
Izzad a műbőr és izzad már a lány
Ha feszkó van, majd előzünk az IFA után, a dombon
Ó-ó, pa-pa-rarappa...
Ülünk dugóban - ez olyan úri passzió
Hogy bérletre már nincs pénzünk, de ez még tartható
Kortalan verda, mint egy régi pulóver
A fűtés maxra felteker, hát ringatózzunk el
Ha A-ból B-be eljutunk, már félig boldogok vagyunk
a mosoly fénye megcsillan az ablak üvegén
Zöld lámpáról álmodunk, hogy keresztezze már utunk
A sárga Ikarusz ott elől menjen már odébb
Ó-ó, pa-pa-rarappa...
Isten, áldd meg...
Ó-ó, pa-pa-rarappa...
6. Éhes állatok
Egybe nyíló szobák, éhes állatok
Padlón fekvő bundák, kincsek nálatok
Nézd meg, hogy ott voltam-e tegnap és mondd, mit csináltam jól
(Egy) picit zavartabb tekintettel, mint ami megszokott
(Ha) megetted a levest, zsíros tányérod
Pont olyan, mint én most - hagyj az asztalon
Eljátszol egy szál gyufával, az anyukád mindjárt jön
Miközben én a megállóban embereket öldösök
Csak tíz percig nézem az arcodat, én már arrébb kapcsolok
És jóvátehetetlen bűnökben fürdök, de szerinted jó vagyok
A lényeg, hogy senki nem hibázott, (csak) egy picit megfagyott
A város túlsó végébe hajszolsz, de én odébb... én odébb... állhatok
A folyosószag után a liftben ébredek
Tartom még az arcom, de ki is léphetek
Szétromboltam néhány várat a játszótereteken
Inkább a hajnali buszra várok, (vagy) inkább semmire sem
7. Korán kopaszodó
Én egy korán kopaszodó nő vagyok
Kifliket török, morzsából vannak az ablakok
Társra vágyom és magányból főzök - ennetek
Úgyis kell és néha azt érzem, hogy szeretnek
De néha még kinyitom a szívem az ablakon...
Bejön némi por és vele egy nagy kék madár
Ő a hímnemű társam, és arra a napra vár
Hogy egy szép reggelen meghaljak és ő megegye
Kikopott rojtok közt, némi porral a szívem
De simogatni is kár, elrepül a madár
És akkor látom már, egy új ablakba vár...
Egy kamionparkolóban állva
Az aszfalton remegő délibábban
Egy sertéshízlalda titkos üzenetét
Küldi a szél az ételszagba
A megszokás alatt egyedül hagyva
Dobog a szív, de az Isten szeret azért
Egy korán nőiesedő kislány vagyok
A fiúk csúfolnak, a lányok gúnyolnak, elvagyok
Az anyukám mondja, az iskolába bejárni muszáj
De sokáig tart míg a napközi vége is délután
Elmegyünk anyuval a boltba egy fagyival
És akkor látom majd, hogy nincsen semmi baj...
8. Proletárinduló
(Mint) szavakat, morzsolgattam az időt
Addig se kelljen várni megerőltetőt
Csinálni, vagy csak úgy élni, úgy magamnak
Belelépni a pillanat szájába
És nézd, az élet milyen szép
Csak a végzet hiányzik
A főnököd most egy negyvenötéves nő
Csapatépítő tréning-kötelezhető
S ádázul harcolok melegítőruhában
Várom, hogy jöjjön a labda, de hiába
És nézd, az élet milyen szép
Ha a lelked hiányzik
Hiába keresed az élet titkát
Hiába tekered a hangerőt rá
Hiába küldöd rá a popzenéket
Felcsendül benned is a dolgozói ének
S teljesen kiszedett szemöldök alól nézik
Hogy mit fognak még itt a világgal csinálni
Semmit, csak platóra dobják az egészet
A maradékot meg rágja az enyészet
9. Molylepkés betonoszlopok
Még bezárja este az álmait
És molylepkék tépett szárnyait
És álmodik tovább valami jóról - képekről, sorozatokból
És ártatlanul bűnhődik érte, hogy sohase ne legyen vége
Felhívnám mégis, de nem látom már
Megsebzett vadként árnyékban jár
Távolságból néha még látom - utazik végállomáson
És gátlásokat ültet a földbe, hogy ne legyen egyedül
És hétfőn nézed, hogy a fényben táncol
A betonoszlopok közt biztonságos
Mint két híd közt a fénylő távolságok
Elmúlik az élet, mit vacakolsz
Ha rád néz, úgyis tudja másra gondolsz
Cowboyok jönnek érte Nyugatról
A hideg vízben olvadt jégkockákon
Egy, az Isten tehet minden rosszról...
És hétfőn nézed, hogy a fényben táncol
A betonoszlopok közt biztonságos
És miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed?
Mint két híd közt a fénylő távolságok
Elmúlik az élet, mit vacakolsz
És miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed?
A hideg vízben olvadt jégkockákon
Egy, az Isten tehet minden rosszról
És miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed?
10. Partfisch
Kottatartót hordoz a szél az őszi légben, barátom
Hogy ki vagyok én, és ki ellened, még nem tudod, de belátod, hogy
Sötét este hazafele felgyújtod majd a villanyt
Szúnyog járkált a szőnyegen és pók szőtte be a paplant
Fekete partfis forog a szélben - nem én voltam a lakásodon
Szemedbe nézek, őszintén nézlek - nem én voltam a lakásodon
Nem, nem, nem...
Csótány pajtás betekint majd az ablakodon szerényen
Megnézi, hogy meghaltál már, vagy csak alszol eképpen
Hogyha zoknit látsz a falba félig belefúródva
Leesik majd, hogy mér' magányos minden ember otthona
Fekete partfis forog a szélben - nem én voltam a lakásodon
Szemedbe nézek, őszintén nézlek - nem én voltam a lakásodon
Nem, nem, nem...
2010 - Kegyetlen lányok
1. Metró
Nejlonzoknira húzott lábbal közlekedni a kisszobában
És hátradőlni, mint egy vasárnap délelőtt
Melegen gondolni rá hideg fejjel, tetterősnek látszani, hogy kelj fel
És pisztoly csövével nyomni a kapucsengőt
És majd beledöglök, érted?
Fejszével jöttem érted
Lila foltok a térden
Házmester délelőtt
Kóstold meg még, hogy nem túl sótlan, kavargasd meg, hogy ne forróan
Boruljon rád, hogy ha az ég is rád borul
Minden este egy újabb fejsze, idézőjelbe téve és persze
Hogy nem használom, csak ha igazán rászorulsz
És majd beledöglök, érted?
Fejszével jöttem érted
Lila foltok a térden
Házmester délelőtt
Look out!
Metró... let's go... húsz perc és ott vagy a ház előtt
Kétség... szépség... egy pisztoly csövével nyomja a kapucsengőt
2. Kegyetlen lányok
Kiveszem a masnit a festett hajamból
Kilopom a kulcsot a hátsó ajtóból
Kifestem a szemem, kinézek lassan
Vár már rám egy férfi, járó motorral
Vele fogom szelni eztán a kenyeret, együtt raboljuk majd ki a bankot
Vele fog elszakadni az ATM-et húzó kötél az utcasarkon
Vele fogok raftingolni a Rábán és csúzdázni a vízparton
Együtt megyünk szolizni majd, ha csőcsere van, és együtt ülünk a gangon
A kegyetlen lányok a kegyes ég alatt
Csak ne történjen semmi baj, amíg elszalad
Néznek át az úton, mint kóbor macskákra
Egy picikét kócos, egy picikét árva
Idegenek fogják eztán a kezüket és egy borostás férfival alszanak
Reggel érezni rajtuk az arcszeszüket és szokatlan érzés, ha baj van
Újpesten a járdán, vagy egy taxi hátsó ülésén megtörténhet,
Hogy nem csörög egyből utána a telefon, mert megoldják, egyedül élnek
Hogyha felfut a szem a harisnyán, egyből kidobják a kukába,
Spórolt pénzükből majd parfümöt vesznek és nem virágot anyák napjára
Sorban állnak ők is a postán és megőrzik a szelvényeket
Hogyha nincsen pasi a háznál, összeszerelik a szekrényeket
3. Ez nem az a hely
Ez nem az a hely, ahol galambok fonnak csókokat tavasszal
Ez a telekhatár - itt a szögesdrót, a beton ölelkezik a vassal
Olyan négy óra tájt állsz félrészegen, egy falusi non-stopban
Egy kettétört szál cigi a padlón - olyan, mint gyerekkorodban
Ez semmisség, csak a zacskók az akácfákon
A hazai táj, a lámpasorok az arcon
A kidobott hűtők, az út menti keresztek
A kávé íze - kelhetek reggel korán
De ez az a hely - a kordbársonyba ivódott közben a boroskóla
Még kapaszkodom egy tekintetbe - amíg bírok, titkokat fecsegek róla
Ez nem a korom az arcomon, csak ilyen szárazra fújta a szél
Olyan jó lenne most, ha értenél - az alkohol a szívemből beszél
Ez semmiség, csak az idő karcolta meg
Ezt meg az anyám, hogy belőlem semmi se lesz
Ezt meg a halál - a többit meg én csináltam
De inkább hagyjuk, mert ilyenkor semmi se jár
Ments meg engem villamos, villamos...
4. Éhes állatok
Egybe nyíló szobák, éhes állatok
Padlón fekvő bundák, kincsek nálatok
Nézd meg, hogy ott voltam-e tegnap és mondd, mit csináltam jól
Egy picit zavartabb tekintettel, mint ami megszokott
Ha megetted a levest, zsíros tányérod
Pont olyan, mint én most - hagyj az asztalon
Eljátszol egy szál gyufával, az anyukád mindjárt jön
Miközben én a megállóban embereket öldösök
Csak tíz percig nézem az arcodat, én már arrébb kapcsolok
És jóvátehetetlen bűnökben fürdök, de szerinted jó vagyok
A lényeg, hogy senki nem hibázott, (csak) egy picit megfagyott
A város túlsó végébe hajszolsz, de én odébb... én odébb... állhatok
A folyosószag után a liftben ébredek
Tartom még az arcom, de ki is léphetek
Szétromboltam néhány várat a játszótereteken
Inkább a hajnali buszra várok, (vagy) inkább semmire sem
5. Bojtosúszós őslényekkel
Bojtosúszós őslényekkel homokoztunk egy pesti bányatóban
Néhányukkal elmentünk volna, ha egy merci kulcsot 'úgy' pörgettek volna
Édesanyánk karfiolt ránt, nincsen tejföl, megállunk a háznál
Meglesik a szomszédok, hogy mit csináltunk tegnap ott a gátnál
Helyi őslényekkel úsztunk a tóban,
Póráz nem volt rajtuk, csak mutatóba’
Helyi őslényekkel fürödtünk együtt
Anyukám kérdezi, hogy védekeztünk-e
Államtitkár férjünk lesz, csak előtte még szórakozzunk egyet
Kipörgetjük egymást a körhintán, aztán eszünk egy kis meggyet
Megfürdünk a meleg porban és elhagyjuk az egyik pár szandálunk
Részegekkel barátkozunk és esténként a csillagokra szállunk
Helyi őslények, mi van a tévében?
Hogyha meccs megy, akkor elnézést kérek
Finom főzelék a gáztűzhelyen
Backstreet Boys van a posztereken
6. Német-amerikai sláger
Szandálba homok, szembe szél, meleg a betonok hátán
Hiába minden, ha nem napozik az életem szabad strandján
Kérdezi, mi a baj - nincs bajom, sorban a lángosos standnál
Két deci kóla kezébe' lóg - gyűlik a távolság
És én nem tudom, hogy mitől félek
Tarts meg - szomorú lenni
Tarts meg - nem szeretnék többé már
A rádió sistereg, halkítsd le
Ha fenn az ablak, húzd le
Hadd jöjjön be az elmúlt nyár
Ha lehalkítva menne az égbolt, a szívem úgy túldobogná
Ujjbegyem dobol a homlokodon - a nap most megy a föld alá
Az élet olyan kis semmiség, és biztosan fáj a halál
De majd egymásba fogunk fogódzkodni, hogyha végtelen tér a táj
És ne érezzünk mindent elszalasztva
A polcos szekrények mellett a fotelban
Hogy a távkapcsoló egyszer csak kihull kezünkből
A kockás plédre - s a szemünk még nyitva van
7. Molylepkés betonoszlopok
Még bezárja este az álmait
És molylepkék tépett szárnyait
És álmodik tovább valami jóról - képekről, sorozatokból
És ártatlanul bűnhődik érte, hogy sohase ne legyen vége
Felhívnám mégis, de nem látom már
Megsebzett vadként árnyékban jár
Távolságból néha még látom - utazik végállomáson
És gátlásokat ültet a földbe, hogy ne legyen egyedül
És hétfőn nézed, hogy a fényben táncol
A betonoszlopok közt biztonságos
Mint két híd közt a fénylő távolságok
Elmúlik az élet, mit vacakolsz
Ha rád néz, úgyis tudja másra gondolsz
Cowboyok jönnek érte Nyugatról
A hideg vízben olvadt jégkockákon
Egy, az Isten tehet minden rosszról...
És hétfőn nézed, hogy a fényben táncol
A betonoszlopok közt biztonságos
És miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed?
Mint két híd közt a fénylő távolságok
Elmúlik az élet, mit vacakolsz
És miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed?
A hideg vízben olvadt jégkockákon
Egy, az Isten tehet minden rosszról
És miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed? Miért hiszed?
8. Korán kopaszodó
Én egy korán kopaszodó nő vagyok
Kifliket török, morzsából vannak az ablakok
Társra vágyom és magányból főzök - ennetek
Úgyis kell és néha azt érzem, hogy szeretnek
De néha még kinyitom a szívem az ablakon...
Bejön némi por és vele egy nagy kék madár
Ő a hímnemű társam, és arra a napra vár
Hogy egy szép reggelen meghaljak és ő megegye
Kikopott rojtok közt, némi porral a szívem
De simogatni is kár, elrepül a madár
És akkor látom már, egy új ablakba vár...
Egy kamionparkolóban állva
Az aszfalton remegő délibábban
Egy sertéshízlalda titkos üzenetét
Küldi a szél az ételszagba
A megszokás alatt egyedül hagyva
Dobog a szív, de az Isten szeret azért
Egy korán nőiesedő kislány vagyok
A fiúk csúfolnak, a lányok gúnyolnak, elvagyok
Az anyukám mondja, az iskolába bejárni muszáj
De sokáig tart míg a napközi vége is délután
Elmegyünk anyuval a boltba egy fagyival
És akkor látom majd, hogy nincsen semmi baj...
9. Biciklis
És akkor megláttam őt
Éppen egy bicikli volt alatta
Haja nyár volt, vagy ősz
Egy pillantásra megpillanthattam
A busz ABC előtt
Hirtelen szem elől tévesztettem
Mire újra előjött
Már valami volt a kezében
És én néztem...
Nem is tudta, hogy én néztem...
(És néztem, és néztem...)
És egyre távolodott
Lassan már az se volt biztos, hogy ő volt
De akkor benyitott azon a kapun
És én rájöttem, ő volt az, ő volt az, jól tudom
De én mozdulni nem tudtam, nem voltam bezárva
De a kocsiban úgy tettem, mint hogyha nem lenne
A tócsában hidegen szikráztak a fények
És én ültem és néztem, és ültem és néztem
És néztem...
Nem is tudta, hogy én néztem...
(És néztem, és néztem...)
10. Proletárinduló
(Mint) szavakat, morzsolgattam az időt
Addig se kelljen várni megerőltetőt
Csinálni, vagy csak úgy élni, úgy magamnak
Belelépni a pillanat szájába
És nézd, az élet milyen szép
Csak a végzet hiányzik
A főnököd most egy negyvenötéves nő
Csapatépítő tréning-kötelezhető
S ádázul harcolok melegítőruhában
Várom, hogy jöjjön a labda, de hiába
És nézd, az élet milyen szép
Ha a lelked hiányzik
Hiába keresed az élet titkát
Hiába tekered a hangerőt rá
Hiába küldöd rá a popzenéket
Felcsendül benned is a dolgozói ének
S teljesen kiszedett szemöldök alól nézik
Hogy mit fognak még itt a világgal csinálni
Semmit, csak platóra dobják az egészet
A maradékot meg rágja az enyészet
11. Vidéki diszkó
Lemerül minden - még egy utolsó SMS-t küldök, hogy jól vagyok
Egy vidéki diszkóban, egy régi BMW-ben nézem a rádiót
Ritmusra mozgok, az arcokon nem látszik semmi félelem
Valaki csavarja ki a kezemből az italt, helyettem
Valaki kell, hogy megmentsen
Aki nem én vagyok, mégis megbízom benne
Felejtsd el kislány, az éjszaka még csak kezdődik - bár nem értem
Hogy hogy lehet valaki ilyen rosszul felöltözve egy ilyen jó helyen
Engedd el magad, a félelem hamar elmúlik, láttam már ilyet
Igaz sokkal jobb nőkben, de biztos, hogy benned is megvan, ami érdekel
De hiába beszélt - már láttam
A vihart jelző piros rakétákat
Mert minden nő egy ékszer, akit testén hord elégszer a nyertes háborús
Hős a diszkó fronton - majd biztos nem lesz otthon - várjuk, hátha jut
Az élet tiszta vegyszer, benne minden test egy fegyver - az agy meg néha túsz
Ha nincsen ki megmentsen, mentsd meg magad most még egyszer - fuss el, hátha tudsz
Elmúlik minden - az érzékszerveknek is mindegy, hogy mit érzel
A kétségbeesetten próbálkozóknak is mindegy, hogy kit néznek
Füst alatt kúszom, a kijáratot jelző fények előttem
Az italom otthagytam a pulton - üzenem: bárki jöhet helyettem
Inkább ne üljön senki se hátra
Nem ment meg senki, inkább lépj a gázra
12. Nem kell
Réteken pillék, palackok
Betonból öntött piros padok
Rádióhullámok nálatok, vadállatok
Kólával mindegy, mit keverünk
Éjfél jön - jobb lesz, ha sietünk
Hordókká, tökké változunk, bebábozunk
Nem kell, hogy hozzám szóljon
Nem kell, hogy engem akarj
Szépvolt és szépetlen érzések
Ujjam közt maradt érintések
Szemedbe ragadt nézések, ha elkapom
Alagútba bújó gyorsvonat
Hegyek közt nyíló napnyugat
Felhőkből hulló röpcédula, ha elkapom
Nem kell, hogy hozzám szóljon
Nem kell, hogy engem akarj
Jó ez is, de nem tudom meddig is húzzam - ha nem is én húztam
Attól függ, hogy honnan is nézem
Attól függ, hogy meddig is élek
Nem kell, hogy hozzám szóljon
Nem kell, hogy engem akarj
Nem kell, hogy rólunk szóljon
Nem kell, hogy engem akarj
Nem kell nekem...
2009 - Diszkréten élvezz!
1. Szalmabála
Egy út van, az is egy irányba
Minden ember szalmabála
Lefeküdne, későn kelne
Kibékülne, megsértődne
Szét vagy esve, látom rajtad
Ezt még idd meg, itt ne hagyjad
Tócsákban áll a pohár alja
A szívemből jön a tócsába
Fogadjunk, én megmondtam volna jó előre, ha hagyják
Én hagyom őket, de úgyis mindegy, dolgozzanak a hangyák
Adjon Isten, vigyen ördög
Szerda után lesz csütörtök
Ha belehalok, későn szólnak
Ha belehaltam, megsiratnak
Rágyújtok egy néma szóra
A torkomban szorítóra
Még mellreszívom utoljára
Aztán menjen a dolgára
Kitépném az összes drótot a szívemből, ha hagynák
Aki nem lépett egyszerre, meggyógyítják mindjárt
2. Diszkréten élvezz!
Diszkréten élvezz, ahogy a nagyfater szokta
mikor húsz liter benzint tolt a kockaladába
Lesz hely még hátul, oda még páran elfértek
és a csomagoknak is lesz még hely, mert oda még elvisznek
Tíz kiló krumplit, és egy fél disznót talán
Akinek pisilni támad kedve az szóljon majd Tatán
Izzad a műbőr és izzad már a lány
Ha feszkó van, majd előzünk az IFA után, a dombon
Ó-ó, pa-pa-rarappa...
Ülünk dugóban - ez olyan úri passzió
Hogy bérletre már nincs pénzünk, de ez még tartható
Kortalan verda, mint egy régi pulóver
A fűtés maxra felteker, hát ringatózzunk el
Ha A-ból B-be eljutunk, már félig boldogok vagyunk
a mosoly fénye megcsillan az ablak üvegén
Zöld lámpáról álmodunk, hogy keresztezze már utunk
A sárga Ikarusz ott elől menjen már odébb
Ó-ó, pa-pa-rarappa...
Ludditák:
Viszlát, hússzal araszoló, tömött buszok
Lazán teszed az asztalra a Bömös-slusszod
És lelesem a recéket, megreszelem az enyémet
És kiszökök, míg a részeg faszim duzzog
Na hol a kormány, meg aki kordon-állít
Aki öntörvényt egy ösztönlényben kontrollált itt?
Olcsó emlék a járda, ahol bringát toltam
Nincs több difi a defibrillátorban
Aszfalt a fülben, szememben a betonforgás
Legyen beállás a régi szoft beténfergés
És mint kretén ELTE-st, parasztingekben
Csak a népszerűség érdekel az indexben
Adj gázt, és egyéb bizarr célok
Utána jöhetnek a vérehulló krizantémok
Csak élvezz, mint a Schumi bácsi a képen
Aztán ássatok el mélyre, szép Dacia-kéken
Ó-ó, pa-pa-rarappa...
Isten, áldd meg...
Ó-ó, pa-pa-rarappa...
3. Kényszerű a mosolyod
Két szemed vesd a földre elég gyakran
Ne lássák benne a csillogást
Vad szenvedélyeknek büszke árja
Meggátolja az előrejutást
Légy szabad, de ezt sose lássák rajtad
Jogos haragod is rejtsd csak el
Fedezd el minden egyes hibádat
Ha jól csinálod, ez égig emel
Élj magyarul, szólj magyarul - de este, mikor hazaérsz, lélegezz majd szabadon
És fogadod, el nem fogadod a dichotom felosztást, mi blokkolja a tudatod
Van társad a lélegzésben és kb. nyolcan figyelik, hogy beérsz-e majd reggel
Van rendszer az ellenőrzésben, és az őszinteség híján kissé kényszerű a mosolyod
Tudd azt, ki vagy, és miért bírod ezt ki
Nyakadban medálon a céljaid
Szabályosabb lépés, szabályosabb légzés
Ösztönvilágod majd megtanít
4. Tangó
Tegnap én is olyan szexi voltam
Mint a bikinis lány a férfimagazinban
A szoláriumbolt azóta figyel
Megragad a műkörmös kezeivel
De mára ilyen tökéletlen vagyok
Ötszázasból visszaadni se tudok
A metróban is megállít az Isten
És kérdőre von, pedig én csak vicceltem
Esküszöm így volt, de tényleg, az iratokat
Elveszítettem és aztán meg otthon maradt
Aztán a pénzem is eltűnt, és itt ragadtam
Esküszöm, holnapra ötvenegy kiló leszek
Két kezem nyújtom, de egyszer csak egyet veszek
Nem kell, hogy féljek, és nem kell, hogy padlón legyek
Ez a város csupa véres beton
Meredeken visz az utam, hagyom
Anorexia nervosa nekem
Másnak jut a kormányzati negyed
Ez a város a hetvenes években
Megépített részekből él bennem
Megnézek egy sorozatot és nagyon
Boldog vagyok, hogy véget ért a napom
5. Ajóédesanyja
Feltörtem, mint a forrásvíz
A Hajdú Peti és az Anita hív
Hogy ugye megfelel, hogyha pénteken leszek a tévébe'
Mondtam gyerekek, hogy megkaptok
Bár aznap este van már programom
A Göndör Istivel golfoztunk volna végre
Bár én azt könnyen lemondhatom
Mert olajból alapoztam meg a vagyonom
És azóta nem mer senki se hozzám érni
Csak a széplányok, meg a szépfiúk
Címlapra kerültök, megbeszéljük
És nem is fog nektek sokba kerülni
Az adóhatóságnak a jóédesanyja
Az ORFK-nak a jóédesanyja
A független ügyészségnek a jóédesanyja
Az adóhatóságnak a jóédesanyja
Most ott van főnöknek a Kis Pirike
A férjével együtt jártunk még gimibe
Amíg ő ott van, az APEH nem fog szórakozni
Az államtitkárt is jól ismeri
Együtt megyünk holnap vacsorázni
A Népszabadságos médiahajóra
Hé kis zsarukám, te hová mész
Meghalsz, köcsög, hogyha hozzá mérsz
A főkapitányodat hívom is fel mindjárt
Milyen parancs és elfogatás?
A gyanú árnyéka se vetülhet rám
Vagy a barátaim majd tisztázni fognak inkább
Csak az adóhatóságnak a jóédesanyja
Csak az ORFK-nak a jóédesanyja
Csak a független ügyészségnek a jóédesanyja
A tüntetőknek ott van a jóédesanyja
6. Szánalmas lehettél
Szánalmas lehettél tegnap, drágám
Hajad kócos, elkent szemfestékeden
Egy üvöltő dervis járta táncát
Ez egy furcsa nász volt, egész élettelen
Lett a tested, ahogy elengedtem
De nem törődtem vele, továbbléptem
És otthagytam cetlin, búcsúzásképp azt a pár szót
Ez így is szerelem
Hogyan is gondolhattad, hogy minden változatlan
Akár a filmeken
Hogy popcorn-t eszünk a moziban, kézen fogva
Vitorlázunk a tengeren
Kövér felhők ereszkednek
A torkomba néha beköltöznek
Nincsen pénzünk és nagyon messze van a tenger
Ez így is szerelem
Ne haragudj rám, amiért tegnap azt mondtam
Azt nem úgy értettem
Valami furcsa démon rángatta megkötözött testem
Ő beszélt helyettem
De elment most már, csak én vagyok itt
Szádra számat, csak az csillapít,
Ez a remegés is megszűnik, úgy mint máskor
Ez így is szerelem
7. Megmondja majd / Itthon vagyok
Szép budapesti lány
Az éjszakai járatokat jól kiismerted
Szép gimnazista srác
Az a kőbányai éjjel, az nekem megvolt már
Jó néhány éve
Esküszöm, hogy vége
Mire megtanultuk volna
Átszámozták újra
Szép budapesti lány
A fél korsó sör a kezedben olyan jól áll
Szép gimnazista srác
Nézed a lányt és várod, hogy szóljon már
Valamit, hogy végre
Elmúljon az éjjel már
Mire áttáncoltuk volna
Elkezdődött újra
Megmondja majd úgyis a nevét
Ha nem játssza már többet az eszét
Ha nem érzi már úgyis a veszélyt
Ha nem dugja már zsebre a kezét
Ha nem fordítja félre a fejét
Ha eltűri, hogy nézze a szemét
Ha megmondja majd úgyis a nevét
Ha megmondta már úgyis a felét
Megmondja majd...
Megmondja majd...
Megmondja majd úgyis a nevét
Ha nem játssza már többet az eszét
Ha megmondta már úgyis a felét
Ha megmondja majd úgyis a nevét
Szép budapesti lány
A hajad mögé tett tincsen a tavalyi nyár
Szép gimnazista srác
Az eldobott csikken múló hajnali báj
El is tűnt végleg
A megállóba érve
Mire jelezhettem volna
Elindultam újra
///
Itt vagyok, a HÉV-ről és a villamosról szállok
Azt hiszem, hogy nyár van - vattás kis pelyheket fúj az arcomnak a szél
És itt, ahol az öreg horgász hajnalban még felkel
és kora reggel elmegy azér' a néhány üveg világos sörért
Itthon vagyok, itt mindig tudom mikor kezdődik a Mónika show
Mert olyankor a környék házaiból nevetés hangja szűrődik ki
De mikor vége van és a Mariannban elég magas már az alkoholszint
Elindul és a haragját az utcán sétálva ordítja ki
És én győztes vagyok, mégis valamit elveszítettem
Egy ember-léptékű életet, egy kertvárosias környezetben
Itt csak az ismert nyomor, ami néha orrba nyom, mint félig lerobbant kis ház
Az újgazdag szomszédok végignézik ezt a szociológiai mélykutatást
Hogy az egykori hadnagy és az egykori prosti fia együtt isznak a kertben
A társadalmi különbségek feloldódnak majd szépen a szeszben
Mégis minden reggel innen elindulok oda, hol a síneknek vége
A felmenőknél is feljebb menni, jelekkel utazok a szomorú égbe
2007 - Tervszerű megelőző karbantartás (EP)
1. Kékruhásch
Jó dolga volt, míg csak a biosz szakra járt
De aztán megismerte azt a kékruhásch leányt
És mindenféle félig megemészett dolgok
Jártak körbe addig, amíg minden el is romlott
És hiába is volt ez, eltette bérletét
Másnapra már rajta volt minden egyes vegyérték
S félig megalkudva lépett át az úton
A hatosra felszállt, hogy az egyetemre jusson
Az egyetem tele volt mindenféle lánnyal
S mindegyik vagy legalább negyven kék ruhában
Találkozott már egyszer egy kékruhásch nővel
És azóta őt keresi minden kékruhásch nőben
És végignéz a szeme a hosszú soron, abban
Negyven és negyven szemet lát a hallban
És az összes kék ruhában és kékes harisnyában
S a nyaka köré tekert bazihosszú sálban
És az összes nagyon jó arc alternatív zenét
Hallgat majd a kisszobában, gyertyákat éget szét
Majd albérletbe költözik, ha eljön majd az idő
Na nem a vizsgaidőszak, hanem a jóidő
Mer' az egyetem tele volt mindenféle sráccal
S mindegyik vagy legalább negyven kék ruhában
Találkozott már egyszer egy kékruhásch nővel
És azóta őt keresi minden kékruhásch nőben
Elolvasott mindenféle szakirodalmat
Hogy meglesse a boldogsághoz vezető kis utat
Majd háromszor egy héten verte el a pénzét
Koncertre és piára, hogy véletlen se nézzék
Életunt madárnak, csak nagyon laza srácnak
Akit a kiscsajok jegyzettel dobálnak
De hiába is tett úgy, mer' utolérte a végzet
Mert egyik nap a vizsgájával kicsit előbb végzett
És az egyetem-épület geocentrumában
Ott állt a kékruhásch, rózsaszín ruhában
És köröttük jegyzetek szálltak fel magasra
De szerintem ez őket egy cseppet sem zavarta
2. Ott ugrál
Kopasz biztonsági emberek közt alakult ki ez az érzés
Mely nem biztos, hogy szerelem, leginkább valami féltés
Mert mindannyian saját lelkünket féltjük - és az izzadt szagú lányok
A szerelemből ti is csak parfümöt csináltok
S lökdösődni is kell azért, hogy érezze, hogy élhet
Inni meg azért kell, hogy elmondhassa magáról, hogy részeg
S nem is érhetek többé hozzá - hát ilyen ez a szórakozás
Nem is mennék többet akárhová - mert hogy
Ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál a sorban
Ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál és jól van
És jól van...
És hiába is ígérném meg magamnak, hogy többé nem állunk szóba
Mer' úgyis az lesz a vége, hogy együtt sörözünk majd lenn a presszóban
És ha vakító lesz a kékség, hát azt egyedül is látom
Minek mellém még egy olyan, akit a létemmel is bántok
Igyunk egészen addig, amíg nem érezzük szívünkben a bántást
Hallgassunk zenét, ami feloldja testünkben a gátlást
És ha hányni kell, hát hányjunk, mert ilyen a szórakozás
Nem is mennék többet, akárhová - mert hogy
Ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál a sorban
Ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál, ott ugrál és jól van
És jól van...
3. Szilánkosch
Tested kincsbe zárom
Majd kettore zárom, hogy csak egyszer fájjon
Mint jól megérdemelt álom
Vigyél el innen, ha kellek
Kulturálisan várom
Hogy az elrejtett jó majd végül rád találjon
Ezt még kívülről én se látom
De titkokat ültet a kertbe
Hogy ne legyen jó, majd belehalok
Hogy ne legyen jó, hogy belehalok
Léptedben halk határok
Sürget az idő, de te másképp látod
Majd titokban arra járok
Meglesem milyen, ha kész lesz
Félek, de jól vigyázok
Törékeny testedet a kincsbe zárom
Mindegy, csak sokáig várjon
A függönyök közt ez az érzés
Hogy ne legyen jó, majd belehalok
Hogy ne legyen jó, hogy belehalok
4. Első este a SZOT-üdülőben
Nem gondoltunk rosszra
Csak egy kis forrásmunka
Istenhez hanyatló árnyék
Ronda gyereknek játék
Ahogy a Rockistenbe hittem
Aki az első sorban ikszel
"Na ez megvolt, jöhet a többi"
A gondjait meglökni
Az agyamon túl
És jöttek sorba' a flessek
A kivetítőn néztem
Egy kövér nővel szexelsz
Kezet mosol és elmensz
Ahogy a politikus a képen
A bemondó a tévében
A gondolat ott a gépen
A zenék a cédéden
Az agyamon túl
Valaki meglátta rajtad, hogy valamit megláttál
Valaki kimondta már azt, amit te is gondoltál
Mint első este a SZOT-üdülőben
Ismerkedni kéne, de csak a hagyományos témák jutnak az eszedbe
Egy földalatti atom-tengeralattjáró
3G-s kommunikációs technológia
Divatirányzatból lett fétis
A világ és az egyház szekularizációja
5. Első szexuális (Live - Pecsa 2006-10-27)
Csavarkulccsal zsebében a kertkaput nyitotta éppen
Szárítókötél és alma rohadt a kukákra rakva
Nyár vége volt, minden rezgett - a busz is éppen, hogy elment
Akkor volt alkony az égen, a főváros egy másik kerületében
Aztán hirtelen mégis úgy döntött, hogy Amerikába' lesz ügynök
Én meg késésben voltam, mint mindig - és akkor még nem tudtam inni
Így nem tudtam én, mi az a bánat - és mentem tovább, mint akit várnak
S talán vártak is, már nem emlékszem, a főváros egy másik kerületében
Az első szexuális... az első szexuális élményről
Korábban az volt a taktika, hogy vártunk
Hogy szempillantásunk elérje és váltsunk
Néhány furcsa rezgést, egy másik embertársunk
Belülről sugárzó, ősi lényegével
De a mai kor széjjelszabdalt technikai közeg
Ha kifújod a füstöt, látszik leheleted
Vegyél egy új ruhát, tedd ide a kezed
Minek ide még egy zaklató ütközet
Az első szexuális... az első szexuális élményről
6. Jéghegyek (Live - Pecsa 2006-10-27)
Kopott álomban ébredek, lassan valóságot ébreszt
És mindenféle gépek közt magamra hagyva
Autók közt lépkedek, fényes metálcsillám-korban
Lassan tényleg meg is szoktam, hogy egyik se az enyém
Körülöttem nyílt egek
Lassan el is engednek
Körülöttem nyílt egek
Nem is látnak, nem néznek
Falakon karcolt ékezet, utcákon üdvösségek nyoma
S minden megharcoltnak nyoma se maradt, elmosta az eső
Tisztelgek a gépeknek - ők még vissza is mosolyognak
És azt mondják, hogy "jól van, de ez még csak a kezdet"
2006 - Intim leveskocka
1. Halott partizán
Ha meghal a szív, akkor ki marad ott benn
Csak a magányos csontváz, a halott partizán
Csak a nyolcvanas évek-szag a dobozok mélyén,
És a portás beköszön, mer' él még benne a gyár
Lejárt szavatosság, túlkoros méreg
De te emlékszel még a régi láz nyomára
És csak múlnak a sebek és jönnek a hegek
És te nem érted hogy, miért fáj utána
Ha elmegy a HÉV, akkor hogyan jutok be?
És ha nem jutottam oda, miért vagyok mégis itt?
A múlt héten én is még csak tízéves voltam
Jövő szerdán rájövök, hogy semmi nem taszít
Régi jelszavak hullnak a porba
De majd felveszik, akik csak most kezdtek hallani
Itt az élők között is halottak járnak
S mintha előttük is lett volna valami
2. Partfisch
Kottatartót hordoz a szél az őszi légben, barátom
Hogy ki vagyok én, és ki ellened, még nem tudod, de belátod, hogy
Sötét este hazafele felgyújtod majd a villanyt
Szúnyog járkált a szőnyegen és pók szotte be paplant
Fekete partfis forog a szélben - nem én voltam a lakásodon
Szemedbe nézek, őszintén nézlek - nem én voltam a lakásodon
Nem, nem, nem...
Csótány pajtás betekint majd az ablakodon szerényen
Megnézi, hogy meghaltál már, vagy csak alszol eképpen
Hogyha zoknit látsz a falba félig belefúródva
Leesik majd, hogy mér' magányos minden ember otthona
Fekete partfis forog a szélben - nem én voltam a lakásodon
Szemedbe nézek, őszintén nézlek - nem én voltam a lakásodon
Nem, nem, nem...
3. Porszívózás
- Ezt fel fogod takarítani?
- Aha...
4. Privátszféra
Fordítsuk meg most a webkamerákat
Ez a privát szféra, nem kell semmi más
Szórakoztatás - ez a világ vége
Itt egy újabb hajnal és a két szemedben
Egy felkiáltójel az ékezetben, lásd
Nincs szükséged rám - itt vagyok benned
Merthogy törhetetlen ez a biztonságos láz
Adatvédelem
Most fogd meg két kezem
És legyél kicsit velem
Ha vihar jön, az csak a kintiek dolga
Nem kell hogy hallgass most a mindentudókra
Várj - egy újabb félhomály eltakar végleg
Hogyha bántottalak, azt csak érted tettem
És feléd indulok, a képzeletben látsz
Nincsen megszokás egy újabb létben
Nincsen megszokás, nincsen megszokás, nincsen meg... vigyázz rám!
5. Életösztön
Életösztön, vakarj belőlem embert
Vagy csak állatot, mindegy, csak vakarj
S addig talán valami kinő bennem
Vagy csak elmúlik ugyanúgy, mint tavaly
Húzzál rám új ruhát, vagy csak a régit foltozd meg
Addig én eldobogok a sarokban csendesen egy darabig
A számból majd gurguláz a pirosló festék
De én tovább kúszom majd az eldobott kardomig
Életösztön, takard el a lelkem
Takard el, nehogy másnak okozzon bajt
Magamnak még sikernek tekintem
Végülis éltem, ha nem is ér túl sokat
Vegyél ki agyagból minden izgató linket
Csak az maradjon, ami még egyben tart
Szorítsad ökölbe a kezemet néha napján
Vagy lüktess addig fülembe monoton zajt
6. Első szexuális
Csavarkulccsal zsebében a kertkaput nyitotta éppen
Szárítókötél és alma rohadt a kukákra rakva
Nyár vége volt, minden rezgett - a busz is éppen, hogy elment
Akkor volt alkony az égen, a főváros egy vidéki kerületében
Aztán hirtelen mégis úgy döntött, hogy Amerikában lesz ügynök
Én meg késésben voltam, mint mindig - és akkor még nem tudtam inni
Így hát nem tudtam én, mi az a bánat - és mentem tovább, mint akit várnak
S talán vártak is, már nem emlékszem, a főváros egy másik kerületében
Az első szexuális... az első szexuális élményről
Korábban az volt a taktika, hogy vártunk
Hogy szempillantásunk elérje és váltsunk
Néhány furcsa rezgést, egy másik embertársunk
Belülről sugárzó, ősi lényegével
De a mai kor széjjelszabdalt technikai közeg
Ha kifújod a füstöt, látszik leheleted
Vegyél egy új ruhát, tedd ide a kezed
Minek ide még egy zaklató ütközet
Az első szexuális... az első szexuális élményről
7. Hideg-meleg
Hé Te - azt mondta, szép lesz, túl sok is a jóból
Ha túljutsz azon a ponton, ami már rombol
Hideg-meleg - érzékelem
Talán túlságosan egyszerű
Halleluja...
Hare - Hare - Hare...
Ezt mondja, kezemet fogja, sörömet bontja
A szív meg nemigen kérdez, hamar megszokja
Hideg randevú egy titkos helyszínen
Valami ének szól - felismerem
8. Jéghegyek
Kopott álomban ébredek, lassan valóságot ébreszt
És mindenféle gépek közt magamra hagyva
Autók közt lépkedek, fényes metálcsillám-korban
Lassan tényleg meg is szoktam, hogy egyik se az enyém
Körülöttem nyílt egek
Nem is látnak, nem néznek
Körülöttem nyílt egek
Lassan el is engednek
Falakon karcolt ékezet, utcákon üdvösségek kora
S minden megharcoltnak nyoma se maradt, elmosta az eső
Tisztelgek a gépeknek - ők még vissza is mosolyognak
És azt mondják, hogy "jól van, de ez még csak a kezdet"
9. Schenki
Önsajnálom magamat, mikor azt mondtad, hogy tegnapra talán
Megérett benned az elhatározás egy fajtája
Mert szerettél engem, azt mondtad, de érzéki csalódás játszott szemem'
Mellettem nem maradhat meg senki
Mert senki, nagyon senki nem keres
De senki, nagyon senki nem szeret
Emberek jönnek, és idegenek - tágranyílt szemükben semmi kétség
Azt mondják, hogy ideje lenne már menni
Talán tényleg így van, s velük megyek - lábam tipor sok kis hangya'
Tisztességgel - s ideje férjhez is menni
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret
Korán keltem, de hirtelen, mikor fridzsiderfényű álom csapott rám
S a boldogság, nem volt ott, tudtam már
Szótlanul rágtam a száraz kenyeret, de nem tudtam lenyelni
A nevedet ismételgettem, ami csak álom volt
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret
10. Jazz 2 - Pesti est
Miért lett olyan hirtelen sötétebb a félhomály?
Miért fáj olyan élesen a fájdalom, mi neked fáj?
Egy álom eltűnt hirtelen, s tudtam, hogy csak az én hibám
Szép volt, de miért nem mondtam el?
Az égbolt sötéten hajolt a város fényei fölé
Némán vont a gondolat ködfátyolt lelkeink köré
Egy érzés végleg bennszakadt és én csak téged néztelek
Szép volt, de miért nem mondtam el?
A Pest estben néhány elszánt ember dobost keres és hirdetést
A sorsuk útján, épp a Király utcán lépdeltek a fény ölén
Nem tudtuk persze, hogy éveket töltöttünk egy álomban el
Mégis, olyan furcsa, olyan furcsa, olyan furcsa lett hirtelen
És egy percben, éppen Halásztelken kitárult a végtelen
S megértettem, s kissé megszédültem, hogy mitől jó az életem
11. Kékruhásch
Jó dolga volt, míg csak a biosz szakra járt
De aztán megismerte azt a kékruhásch leányt
És mindenféle félig megemésztett dolgok
Jártak körbe addig, amíg minden el is romlott
És hiába is volt ez, eltette bérletét
Másnapra már rajta volt minden egyes vegyérték
S félig megalkudva lépett át az úton
A hatosra felszállt, hogy az egyetemre jusson
Mer' az egyetem tele volt mindenféle lánnyal
S mindegyik vagy legalább negyven kék ruhában
Találkozott már egyszer egy kékruhásch nővel
És azóta őt keresi minden kékruhásch nőben
És végignéz a szeme a hosszú soron, abban
Negyven és negyven szemet lát a hallban
És az összes kék ruhában és kékes harisnyában
S a nyaka köré tekert bazihosszú sálban
És az összes nagyon jó arc alternatív zenét
Hallgat majd a kisszobában, gyertyákat éget szét
Majd albérletbe költözik, ha eljön majd az idő
Na nem a vizsgaidőszak, hanem a jóidő
Az egyetem tele volt mindenféle sráccal
S mindegyik vagy legalább negyven. Kiskorában
találkozott már egyszer egy kékruhásch nővel
És azóta őt keresi minden kékruhásch nőben
Elolvasott mindenféle szakirodalmat
Hogy meglesse a boldogsághoz vezető kis utat
Majd háromszor egy héten verte el a pénzét
Koncertre és piára, hogy véletlen se nézzék
Életunt madárnak, csak nagyon laza srácnak
Akit a kiscsajok jegyzettel dobálnak
De hiába is tett úgy, mer' utolérte a végzet
Mert egyik nap a vizsgájával kicsit előbb végzett
És az egyetem-épület geocentrumában
Ott állt a kékruhásch, rózsaszín ruhában
És köröttük jegyzetek szálltak fel magasra
De szerintem ez őket egy cseppet sem zavarta
12. Kex Gordon
- Hé!
- Ha?
- Eszünk kekszet?
- Oké...
- Jövő héttől kezdődik a XVI. világháború... Te kinek drukkolsz?
- Hát én a... a Béta 11-nek. Ott játszik a Laca is.
- Ja, hát igen... ja... a lottóhúzás volt már?
- Ja, még az atomvillanás előtt kihúzták.
- Tudod a számokat?
- Hát... 35, 41...
- Mi?
- 41!
- Igen...
- 65!
- Igen, igen...
- 68?
- Aha...
- 90...
- Jó!
- Várj-várj-várj, hív a bázis!
- Jó'van...
- Yeah, yeah, I'm here! ... What do you mean? Flash Gordon approaching!
- Open fire! All weapons!
- Dispatch war rocket Ajax to bring back his body!
- But we only have fourteen hours to save the Earth!
- You're mad!
- Mi?
- You're mad!
- Behold! A piros gombot!
- Ja, oké!
13. Biciklis
És akkor megláttam őt
Éppen egy bicikli volt alatta
Haja nyár volt, vagy ősz
Egy pillantásra megpillanthattam
A busz ABC előtt
Hirtelen szem elől tévesztettem
Mire újra előjött
Már valami volt a kezében
És én néztem...
Nem is tudta, hogy én néztem...
És egyre távolodott
Lassan már az se volt biztos, hogy ő volt
De akkor benyitott azon a kapun
És én rájöttem, ő volt az, ő volt az, jól tudom
De én mozdulni nem tudtam, nem voltam bezárva
De a kocsiban úgy tettem, mint hogyha nem lenne
A tócsában hidegen szikráztak a fények
És én ültem és néztem, és ültem és néztem
És én néztem...
Nem is tudta, hogy én néztem...
MEZÍTLÁBaPARKBAN - 2004 - SZÁMOK AZ elejéről (demo)
1. Schenki
Önsajnálom magamat, mikor azt mondtad, hogy tegnapra talán
Megérett benned az elhatározás egy fajtája
Mert szerettél engem, azt mondtad, de érzéki csalódás játszott szemem'
Mellettem nem maradhat meg senki
Mert senki, nagyon senki nem keres
De senki, nagyon senki nem szeret
Emberek jönnek, és idegenek - tágranyílt szemükben semmi kétség
Azt mondják, hogy ideje lenne már menni
Talán tényleg így van, s velük megyek - lábam tipor sok kis hangya'
Tisztességgel - s ideje férjhez is menni
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret
Korán keltem, de hirtelen, mikor fridzsiderfényű álom csapott rám
S a boldogság, nem volt ott, tudtam már
Szótlanul rágtam a száraz kenyeret, de nem tudtam lenyelni
A nevedet ismételgettem, ami csak álom volt
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret
2. Jazz 2 - Pesti est
Miért lett olyan hirtelen sötétebb a félhomály?
Miért fáj olyan élesen a fájdalom, mi neked fáj?
Egy álom eltűnt hirtelen, s tudtam, hogy csak az én hibám
Szép volt, de miért nem mondtam el?
Az égbolt sötéten hajolt a város fényei fölé
Némán vont a gondolat ködfátyolt lelkeink köré
Egy érzés végleg bennszakadt és én csak téged néztelek
Szép volt, de miért nem mondtam el?
A Pest estben néhány elszánt ember dobost keres és hirdetést
A sorsuk útján, épp a Király utcán lépdeltek a fény ölén
Nem tudtuk persze, hogy éveket töltöttünk egy álomban el
Mégis, olyan furcsa, olyan furcsa, olyan furcsa lett hirtelen
És egy percben, éppen Halásztelken kitárult a végtelen
S megértettem, s kissé megszédültem, hogy mitől jó az életem
3. Partfisch
Kottatartót hordoz a szél az őszi légben, barátom
Hogy ki vagyok én, és ki ellened, még nem tudod, de belátod, hogy
Sötét este hazafele felgyújtod majd a villanyt
Szúnyog járkált a szőnyegen és pók szotte be paplant
Fekete partfis forog a szélben - nem én voltam a lakásodon
Szemedbe nézek, őszintén nézlek - nem én voltam a lakásodon
Nem, nem, nem...
Csótány pajtás betekint majd az ablakodon szerényen
Megnézi, hogy meghaltál már, vagy csak alszol eképpen
Hogyha zoknit látsz a falba félig belefúródva
Leesik majd, hogy mér' magányos minden ember otthona
Fekete partfis forog a szélben - nem én voltam a lakásodon
Szemedbe nézek, őszintén nézlek - nem én voltam a lakásodon
Nem, nem, nem...
4. Jéghegyek
Kopott álomban ébredek, lassan valóságot ébreszt
És mindenféle gépek közt magamra hagyva
Autók közt lépkedek, fényes metálcsillám-korban
Lassan tényleg meg is szoktam, hogy egyik se az enyém
Körülöttem nyílt egek
Nem is látnak, nem néznek
Körülöttem nyílt egek
Lassan el is engednek
Falakon karcolt ékezet, utcákon üdvösségek kora
S minden megharcoltnak nyoma se maradt, elmosta az eső
Tisztelgek a gépeknek - ők még vissza is mosolyognak
És azt mondják, hogy "jól van, de ez még csak a kezdet"
5. Bundás kinyír a Rock n' Roll
Táncolj, műszőrkutya, mer' kiontom a beledet
Mer' én vagyok a Rakkenroll szuiszájd
Bőrdzsekimen cipzár és szegecsek a nyakamon
Az autópályát szaggatja a motorom
Göndör hosszú hajam szaggatja a menetszél
Ha nem lennék életunt, még a végén élvezném
Én nem ismertem apámat, de az utakat jól ismerem
A csavarlazítót megszokta a szervezetem
A Rakkenroll sebesség az ötödik fokozat
Ha túl sokat rágod, az Orbit is megfosat
(c) 2004-2015 Manőkken Proletárz